Fejezetek Egregy történetéből / Dr. Szarka Lajos: Hévízgyógyfürdő vonzásában
hozzáadva: 2012.02.28 10:23szerző: Bruce_Seven
Mint tudjuk Hévízgyógyfürdő hazánk egyik legismertebb gyógytava, mely világviszonylatban is kiemelkedő hírnévvel büszkélkedhet. Egyedülálló és unikumnak nevezhető környezettel bír, kiválló terápiás szolgáltatásokat kínál, s vonzáskörzetében olyan csodálatos, régmúlt történelmi korokba visszarepítő építmények találhatóak, mint például maga az egregyi templom.
Az első világháború kitörésével átmeneti szünet következett be Hévízfürdő fejlődésében. A háborút követően azonban újabb fellendülés kezdődött, melyben nagy szerepe volt a Trianont követő területi változásoknak, a legkiválóbb fürdőhelyek elvesztésének ( Pöstyén, Tusnádfürdő, Herkulesfürdő stb. ). Az új helyzetnek köszönhetően Hévízfürdő Magyarország legfelkapottabb és leglátogatottabb gyógyhelyévé vált ( Harkány, Hajdúszoboszló és a budapesti reumafürdők jöhettek még számításba ). Az 192O – as években alapvetően megváltozott a település arculata. A legdöntőbb változást az jelentette, hogy a fürdővel szomszédos Hévízszentandrás nyaralóközséggé vált, s a községi villatelep összeépült a fürdőteleppel. Másrészt megjelentek a különféle állami és magánszervezetek, továbbá a biztosítótársaságok üdülői is. Az ’’ amerikai tempójú ’’ fejlődésnek köszönhetően gyorsan növekedett a vendégek száma, míg 1926 – ban 1O.OOO vendég fordult meg a fürdőhelyen, addig 1929 – ben már 13.823 nyaraló látogatott ide ( közülük 242 fő külföldről érkezett ).
A bővülő idegenforgalom egyre nagyobb feladatot rótt a helyi vezetésre. Vajda Ákos körjegyző 1921 – ben egy segédjegyzői ( illetve adóügyi jegyzői ) állás engedélyezését kérte a Zala megye alispánjától, arra hivatkozva, hogy a sokasodó feladatokat egyedül már nem képes ellátni. A körjegyzőség községeinek a lélekszáma meghaladta az 16OO főt, s ehhez járult még a májustól szeptemberig tartó fürdőévadban a gyógyhelyen tartózkodó több, mint 5OOO fürdővendég. Az egregyi testület egyetértett a körjegyző kérésével, s javasolta, hogy a segédjegyző 14OO koronában megállapított fizetéséhez az egyes községek a körjegyzői közös dologi kiadások arányában járuljanak hozzá, vagyis: Hévízszentandrás 39 %, Felsőpáhok 37 %, Egregy 19 %, Zalaköszvényes pedig 5 % részesedést vállaljon. A képviselők fenntartották annak a jogát, hogy a jelenlegi arányok az egyes községek eltérő fejlődése következtében a jövőben megváltozhatnak. Az egregyi elöljárók azzal indokolták az új állás létesítését, hogy az idegenforgalom növekedése az egész ország fontos érdeke, amely egyben kiapadhatatlan forrást teremt a környező települések számára is. Ehhez viszont szükséges a helyi közigazgatás fejlesztése.
Az alispán kedvező határozata következtében 1922 – ben került sor az adóügyi jegyző alkalmazására, a tervezettnél magasabb fizetéssel ( 2OOO korona ). A 6OO koronát kitevő különbséget Hévízszentandrás vállalta magára, Egregy pedig 266 koronával járult az új státusz betöltéséhez. A módosított községi szabályrendelet következtében a segédjegyző feladatát képezte az adók beszedése és könyvelése, valamint szükség esetén a körjegyzőnek, ( mint vezető jegyzőnek ) a helyettesítése az anyakönyvvezetés és a közigazgatás egyéb területein. Az 192O – as években Horváth Ferenc látta el az adóügyi jegyző feladatát.
1925 – ben Zala megye felmérést készíttetett a területéhez tartozó községek közérdekű viszonyairól. Ez a tájékoztató jellegű felmérés átfogó képet nyújtott Egregy általános helyzetéről, a község szervezetéről, művelődési és gazdasági viszonyairól. A felmérés az alábbiakat tartalmazta:
Egregy a hévízi tótól másfél kilométer távolságra feküdt egy kis völgykatlanban, környéke dombos, nyugati határszéle erdős, a falut nyugat – keleti irányban egy kis patak szelte át, amely a község nyugati szélén eredt. Egregy 19O7. március 1-ig a karmacsi anyakönyvi kerülethez és körjegyzőséghez tartozott, amikor is a megalakuló Hévízszentandrási körjegyzőséghez csatolták át. A falu határához 792 holdnyi terület tartozott, melynek megoszlása művelési ágak szerint a következő volt: 252 hold szántó, 179 hold rét, 19 hold szőlő, 19 hold legelő, 278 hold erdő, a többi pedig terméketlen. A község lakossága 45O főt számlált, a faluban 87 ház volt, 124 lakrésszel. A népesség zöme földművelésből élt, mások pedig a hévízszentandrási építkezéseknél végeztek napszámos munkát.
A falu élén a bíró állt, s a község alkalmazottai a kisbíró, a bába és az éjjeliőr voltak. A képviselőtestület 6 virilistából ( a legtöbb adót fizetők ), 6 választott tagból , valamint 4 póttagból tevődött össze. A falu az országos és helyi választások szempontjából egy választókerületet alkotott. Egregy közigazgatásilag a Hévízszentandrási körjegyzőséghez, azon túl pedig a Keszthelyi járáshoz tartozott. A körorvos székhelye Keszthelyen volt, s télen itt lehetett elérni a legközelebbi gyógyszertárat, nyáron pedig Hévízszentandráson. A község nem rendelkezett vízvezetékkel, sem artézi kúttal, a vízellátást az ásott kutak egészséges és hideg vize biztosította. A peres ügyeket a keszthelyi királyi járásbíróság intézte, s itt volt a királyi adóhivatal is. A községben a rendészeti feladatot a hévízszentandrási csendőrőrs látta el, helyi rendfenntartó közeg nem volt. A falu viszont rendelkezett saját önkéntes tűzoltószervezettel.
A községben az egy tanteremből álló katolikus felekezeti népiskola látta el az elemi oktatást, egy fő tanerővel. A szakmai felügyeletet a zalaegerszegi királyi tanfelügyelőség gyakorolta. A katolikus anyaegyház Alsópáhokon volt, az izraelita anyakönyvi kerület pedig Keszthelyen. A község levente korú fiataljai közös leventeszervezetbe tömörültek Hévízszentandrással.
A település közlekedési és gazdasági viszonyait az alábbiak jellemezték. A községi utak hossza 4 kilométert tett ki, s összekötő út vezetett a Keszthely – sümegi, illetve az Alsópáhok – hévízi törvényhatósági utakhoz. A község határából 386 hold tartozott hg. Festetics Tasziló hitbizományához ( más források szerint ennél kevesebb ! ). A paraszti gazdaságok kis és törpebirtokok voltak, melyeknek nagysága 1 – 1O hold között mozgott. A lakosság többsége mezőgazdasággal foglalkozott. A közbirtokossági erdő használatát választott vezetőség szabályozta. A falu életében jelentős szerepet játszott az állattartás. A parasztok kezén lévő állatállomány 3O lóból, 247 szarvasmarhából és 32O sertésből állt. A községnek piaca nem volt, továbbá kereskedése, hitel és pénzintézete sem. Az iparosok sem képeztek számottevő társadalmi réteget, mindössze egy bognár, egy kovács, egy kocsmáros, két kőműves és egy csizmadia alkották a helyi iparosgárdát. Ugyanakkor jelentős volt az épületkő bányászat, öt bánya működött a falu határában, téli üzemben, 3 – 4 főnyi részes munkással. A községben a közbirtokosság egy kocsmát és egy kőbányát üzemeltetett.
Tanulságos Egregy és Hévízszentandrás helyzetét összehasonlítani az 192O – as évek derekán. Egregyen magasabb volt az állandó lélekszám és nagyobb terület tartozott a községhez: 45O fő, illetve 792 hold. Hévízszentandrás lakossága 421 főt számlált, s 44O hold föld képezte a falu határát. Ugyanakkor a házak száma már kevesebb volt Egregyen: 87 ház 124 lakrésszel, míg Hévízszentandráson 156 házból állt a település 1165 lakrésszel. Ez a különbség világosan mutatta a két település eltérő adottságait és fejlődését. Míg Egregy továbbra is földművelésből élt, addig Hévízszentandráson a lakosság fő jövedelmét már a szobakiadásból származó bevétel alkotta. A fürdőközségben számos nagyobb szálloda és panzió biztosította a vendégek elhelyezését, de a május1–től szeptember3O –ig tartó fürdőidény alatt szinte minden magánháznál kínáltak bérbe vehető szobát is. A vendégforgalomra való orientáltság egyéb területen is megmutatkozott Hévízszentandrás javára. Itt egy kocsma, 8 vendéglő és egy kávéház állt a vendégek rendelkezésére, Egregyen pedig csak a közbirtokossági kocsma. Hévízszentandráson 7 vegyeskereskedés, 2 csemegekereskedés és egy óra – ékszer – díszmű üzlet kínálta portékáit, Egregyen ezzel szemben nem volt kereskedés. A hagyományos iparágak mellett Hévízszentandráson a vendégforgalomra specializálódók is feltűntek, többek között 2 hentes – mészáros, 4 borbély és egy pék. Hévízszentandrás közművesítése is előrehaladottabb volt, a fürdőtelep egyaránt rendelkezett csatornával, vezetékes vízzel és villannyal, a fürdőközségben ezzel szemben csupán villany volt, Egregyen viszont a felsoroltak közül egyik sem. Hévízszentandráson népkönyvtár, a fürdőidény alatt pedig filmszínház és műkedvelő előadások kínáltak szórakozást.
Hévízfürdő gyors fejlődése ugyanakkor a szomszédos Egregy számára is kedvező lehetőségeket biztosított. A fürdőidény alatt az éttermek és kifőzdék jó áron vásárolták meg a termelők friss gyümölcs és zöldségféleségeit, a szabadban nevelt, egészséges baromfit, a tejet és tejtermékeket. Nem kellet nyaranta áruikat gyalogszerrel, fejkosárban a keszthelyi piacra vinniük, mivel el tudták adni helyben is. A szegényebb sorsú férfi és női lakosság számára a hévízi szállodák és vendéglők kínáltak szezonális munkalehetőséget, elsősorban a szakképzést nem igénylő területeken, mint például portás, kifutófiú, szobalány, konyhalány, de a szakképzett pincérek, szakácsok között is előfordult már néhány környékbeli. Jelentős számú munkaerőt foglalkoztattak az épülő szállodák és magánházak, szak és segédmunkát egyaránt. A helybeliek közül sokan végeztek az építkezéseknél napszámos munkát. A fürdőtelepen gomba módra szaporodó épületetek túlnyomó részét egregyi homokkőből építették. Ez fellendítette a kőbányászatot, s az épületkő helyszínre fuvarozása további munkaalkalmat biztosított. Télen a balatoni jégvágás kínált újabb lehetőséget a jövedelemszerzésre. A jeget a hévízi vendéglőkhöz szállították, ahol szalmával bélelt és nádtetővel lefedett vermekben tárolták. Nyáron a jég tetejére rakták az italokat, s ládákban a húsféleségeket. A balatoni acélos jég lassan olvadt, s szinte a szezon végéig biztosította a hús és egyéb árufélék hidegen tartását a vermekben. Ugyanakkor a Hévízfürdőn megforduló üdülővendégek is felkeresték Egregyet, megtekintették a római sírt és az Árpád - kori műemléktemplomot, s megkóstolták a helyben termelt borokat. A közbirtokosság kocsmájában, mely nyáron zöldvendéglőként működött, s kitűnő konyhával, badacsonyi fajborokkal és cigányzenével állt a vendégek rendelkezésére, éhségüket és szomjukat csillapíthatták.
Az 192O – as években Egregy sok szállal kapcsolódott a közeli fürdőhelyhez. Vajda Ákos körjegyző 1925 – ben, a már említett megyei felmérésben a közeli jövő feladataként nevezte meg Egregy és Hévízszentandrás egyesítését, s az új település nagyközséggé alakítását. Indoklásul Egregynek a hévízi tóhoz való közelségét, a szép kilátást, s a villák építésére alkalmas területet jelölte meg. Véleménye szerint ez a lépés biztosítaná a terjeszkedéshez szükséges területet Hévízszentandrás fürdőközség számára, s ezzel elősegítené a gyógyhely ’’ világfürdővé ’’ válását, másrészt az egyesítés Egregy számára is biztosítaná a továbbfejlődés lehetőségét.
Másként látták azonban ezt a kérdést az egregyiek, aki az egyesítési törekvésnek ellene állottak. Az 1926. július 4 – i testületi ülésen a képviselők elutasítóan reagáltak a keszthelyi járási főszolgabíró 364 / 1926. számú rendeletére, melyben az egyesülést ( ’’ beolvadást ’’ ) javasolta a korábbi, 115.8OO / 1925. számú belügyminiszteri rendeletre hivatkozva. A képviselők szerint az egyesülés eredményezhet ugyan némi praktikus hasznot, de a két település még nem épült össze kellően, s ami ennél is lényegesebb, hogy ’’ Egregy község emberemlékezet óta önálló, s az önállóság megszüntetése a lakosságra elkedvetlenítőleg hatna ’’. Arra az esetre, ha a képviselőtestület egyhangú elutasítása ellenére mégis egyesítenék a két községet, ennek feltételeit az alábbiakban határozták meg:
A bővülő idegenforgalom egyre nagyobb feladatot rótt a helyi vezetésre. Vajda Ákos körjegyző 1921 – ben egy segédjegyzői ( illetve adóügyi jegyzői ) állás engedélyezését kérte a Zala megye alispánjától, arra hivatkozva, hogy a sokasodó feladatokat egyedül már nem képes ellátni. A körjegyzőség községeinek a lélekszáma meghaladta az 16OO főt, s ehhez járult még a májustól szeptemberig tartó fürdőévadban a gyógyhelyen tartózkodó több, mint 5OOO fürdővendég. Az egregyi testület egyetértett a körjegyző kérésével, s javasolta, hogy a segédjegyző 14OO koronában megállapított fizetéséhez az egyes községek a körjegyzői közös dologi kiadások arányában járuljanak hozzá, vagyis: Hévízszentandrás 39 %, Felsőpáhok 37 %, Egregy 19 %, Zalaköszvényes pedig 5 % részesedést vállaljon. A képviselők fenntartották annak a jogát, hogy a jelenlegi arányok az egyes községek eltérő fejlődése következtében a jövőben megváltozhatnak. Az egregyi elöljárók azzal indokolták az új állás létesítését, hogy az idegenforgalom növekedése az egész ország fontos érdeke, amely egyben kiapadhatatlan forrást teremt a környező települések számára is. Ehhez viszont szükséges a helyi közigazgatás fejlesztése.
Az alispán kedvező határozata következtében 1922 – ben került sor az adóügyi jegyző alkalmazására, a tervezettnél magasabb fizetéssel ( 2OOO korona ). A 6OO koronát kitevő különbséget Hévízszentandrás vállalta magára, Egregy pedig 266 koronával járult az új státusz betöltéséhez. A módosított községi szabályrendelet következtében a segédjegyző feladatát képezte az adók beszedése és könyvelése, valamint szükség esetén a körjegyzőnek, ( mint vezető jegyzőnek ) a helyettesítése az anyakönyvvezetés és a közigazgatás egyéb területein. Az 192O – as években Horváth Ferenc látta el az adóügyi jegyző feladatát.
1925 – ben Zala megye felmérést készíttetett a területéhez tartozó községek közérdekű viszonyairól. Ez a tájékoztató jellegű felmérés átfogó képet nyújtott Egregy általános helyzetéről, a község szervezetéről, művelődési és gazdasági viszonyairól. A felmérés az alábbiakat tartalmazta:
Egregy a hévízi tótól másfél kilométer távolságra feküdt egy kis völgykatlanban, környéke dombos, nyugati határszéle erdős, a falut nyugat – keleti irányban egy kis patak szelte át, amely a község nyugati szélén eredt. Egregy 19O7. március 1-ig a karmacsi anyakönyvi kerülethez és körjegyzőséghez tartozott, amikor is a megalakuló Hévízszentandrási körjegyzőséghez csatolták át. A falu határához 792 holdnyi terület tartozott, melynek megoszlása művelési ágak szerint a következő volt: 252 hold szántó, 179 hold rét, 19 hold szőlő, 19 hold legelő, 278 hold erdő, a többi pedig terméketlen. A község lakossága 45O főt számlált, a faluban 87 ház volt, 124 lakrésszel. A népesség zöme földművelésből élt, mások pedig a hévízszentandrási építkezéseknél végeztek napszámos munkát.
A falu élén a bíró állt, s a község alkalmazottai a kisbíró, a bába és az éjjeliőr voltak. A képviselőtestület 6 virilistából ( a legtöbb adót fizetők ), 6 választott tagból , valamint 4 póttagból tevődött össze. A falu az országos és helyi választások szempontjából egy választókerületet alkotott. Egregy közigazgatásilag a Hévízszentandrási körjegyzőséghez, azon túl pedig a Keszthelyi járáshoz tartozott. A körorvos székhelye Keszthelyen volt, s télen itt lehetett elérni a legközelebbi gyógyszertárat, nyáron pedig Hévízszentandráson. A község nem rendelkezett vízvezetékkel, sem artézi kúttal, a vízellátást az ásott kutak egészséges és hideg vize biztosította. A peres ügyeket a keszthelyi királyi járásbíróság intézte, s itt volt a királyi adóhivatal is. A községben a rendészeti feladatot a hévízszentandrási csendőrőrs látta el, helyi rendfenntartó közeg nem volt. A falu viszont rendelkezett saját önkéntes tűzoltószervezettel.
A községben az egy tanteremből álló katolikus felekezeti népiskola látta el az elemi oktatást, egy fő tanerővel. A szakmai felügyeletet a zalaegerszegi királyi tanfelügyelőség gyakorolta. A katolikus anyaegyház Alsópáhokon volt, az izraelita anyakönyvi kerület pedig Keszthelyen. A község levente korú fiataljai közös leventeszervezetbe tömörültek Hévízszentandrással.
A település közlekedési és gazdasági viszonyait az alábbiak jellemezték. A községi utak hossza 4 kilométert tett ki, s összekötő út vezetett a Keszthely – sümegi, illetve az Alsópáhok – hévízi törvényhatósági utakhoz. A község határából 386 hold tartozott hg. Festetics Tasziló hitbizományához ( más források szerint ennél kevesebb ! ). A paraszti gazdaságok kis és törpebirtokok voltak, melyeknek nagysága 1 – 1O hold között mozgott. A lakosság többsége mezőgazdasággal foglalkozott. A közbirtokossági erdő használatát választott vezetőség szabályozta. A falu életében jelentős szerepet játszott az állattartás. A parasztok kezén lévő állatállomány 3O lóból, 247 szarvasmarhából és 32O sertésből állt. A községnek piaca nem volt, továbbá kereskedése, hitel és pénzintézete sem. Az iparosok sem képeztek számottevő társadalmi réteget, mindössze egy bognár, egy kovács, egy kocsmáros, két kőműves és egy csizmadia alkották a helyi iparosgárdát. Ugyanakkor jelentős volt az épületkő bányászat, öt bánya működött a falu határában, téli üzemben, 3 – 4 főnyi részes munkással. A községben a közbirtokosság egy kocsmát és egy kőbányát üzemeltetett.
Tanulságos Egregy és Hévízszentandrás helyzetét összehasonlítani az 192O – as évek derekán. Egregyen magasabb volt az állandó lélekszám és nagyobb terület tartozott a községhez: 45O fő, illetve 792 hold. Hévízszentandrás lakossága 421 főt számlált, s 44O hold föld képezte a falu határát. Ugyanakkor a házak száma már kevesebb volt Egregyen: 87 ház 124 lakrésszel, míg Hévízszentandráson 156 házból állt a település 1165 lakrésszel. Ez a különbség világosan mutatta a két település eltérő adottságait és fejlődését. Míg Egregy továbbra is földművelésből élt, addig Hévízszentandráson a lakosság fő jövedelmét már a szobakiadásból származó bevétel alkotta. A fürdőközségben számos nagyobb szálloda és panzió biztosította a vendégek elhelyezését, de a május1–től szeptember3O –ig tartó fürdőidény alatt szinte minden magánháznál kínáltak bérbe vehető szobát is. A vendégforgalomra való orientáltság egyéb területen is megmutatkozott Hévízszentandrás javára. Itt egy kocsma, 8 vendéglő és egy kávéház állt a vendégek rendelkezésére, Egregyen pedig csak a közbirtokossági kocsma. Hévízszentandráson 7 vegyeskereskedés, 2 csemegekereskedés és egy óra – ékszer – díszmű üzlet kínálta portékáit, Egregyen ezzel szemben nem volt kereskedés. A hagyományos iparágak mellett Hévízszentandráson a vendégforgalomra specializálódók is feltűntek, többek között 2 hentes – mészáros, 4 borbély és egy pék. Hévízszentandrás közművesítése is előrehaladottabb volt, a fürdőtelep egyaránt rendelkezett csatornával, vezetékes vízzel és villannyal, a fürdőközségben ezzel szemben csupán villany volt, Egregyen viszont a felsoroltak közül egyik sem. Hévízszentandráson népkönyvtár, a fürdőidény alatt pedig filmszínház és műkedvelő előadások kínáltak szórakozást.
Hévízfürdő gyors fejlődése ugyanakkor a szomszédos Egregy számára is kedvező lehetőségeket biztosított. A fürdőidény alatt az éttermek és kifőzdék jó áron vásárolták meg a termelők friss gyümölcs és zöldségféleségeit, a szabadban nevelt, egészséges baromfit, a tejet és tejtermékeket. Nem kellet nyaranta áruikat gyalogszerrel, fejkosárban a keszthelyi piacra vinniük, mivel el tudták adni helyben is. A szegényebb sorsú férfi és női lakosság számára a hévízi szállodák és vendéglők kínáltak szezonális munkalehetőséget, elsősorban a szakképzést nem igénylő területeken, mint például portás, kifutófiú, szobalány, konyhalány, de a szakképzett pincérek, szakácsok között is előfordult már néhány környékbeli. Jelentős számú munkaerőt foglalkoztattak az épülő szállodák és magánházak, szak és segédmunkát egyaránt. A helybeliek közül sokan végeztek az építkezéseknél napszámos munkát. A fürdőtelepen gomba módra szaporodó épületetek túlnyomó részét egregyi homokkőből építették. Ez fellendítette a kőbányászatot, s az épületkő helyszínre fuvarozása további munkaalkalmat biztosított. Télen a balatoni jégvágás kínált újabb lehetőséget a jövedelemszerzésre. A jeget a hévízi vendéglőkhöz szállították, ahol szalmával bélelt és nádtetővel lefedett vermekben tárolták. Nyáron a jég tetejére rakták az italokat, s ládákban a húsféleségeket. A balatoni acélos jég lassan olvadt, s szinte a szezon végéig biztosította a hús és egyéb árufélék hidegen tartását a vermekben. Ugyanakkor a Hévízfürdőn megforduló üdülővendégek is felkeresték Egregyet, megtekintették a római sírt és az Árpád - kori műemléktemplomot, s megkóstolták a helyben termelt borokat. A közbirtokosság kocsmájában, mely nyáron zöldvendéglőként működött, s kitűnő konyhával, badacsonyi fajborokkal és cigányzenével állt a vendégek rendelkezésére, éhségüket és szomjukat csillapíthatták.
Az 192O – as években Egregy sok szállal kapcsolódott a közeli fürdőhelyhez. Vajda Ákos körjegyző 1925 – ben, a már említett megyei felmérésben a közeli jövő feladataként nevezte meg Egregy és Hévízszentandrás egyesítését, s az új település nagyközséggé alakítását. Indoklásul Egregynek a hévízi tóhoz való közelségét, a szép kilátást, s a villák építésére alkalmas területet jelölte meg. Véleménye szerint ez a lépés biztosítaná a terjeszkedéshez szükséges területet Hévízszentandrás fürdőközség számára, s ezzel elősegítené a gyógyhely ’’ világfürdővé ’’ válását, másrészt az egyesítés Egregy számára is biztosítaná a továbbfejlődés lehetőségét.
Másként látták azonban ezt a kérdést az egregyiek, aki az egyesítési törekvésnek ellene állottak. Az 1926. július 4 – i testületi ülésen a képviselők elutasítóan reagáltak a keszthelyi járási főszolgabíró 364 / 1926. számú rendeletére, melyben az egyesülést ( ’’ beolvadást ’’ ) javasolta a korábbi, 115.8OO / 1925. számú belügyminiszteri rendeletre hivatkozva. A képviselők szerint az egyesülés eredményezhet ugyan némi praktikus hasznot, de a két település még nem épült össze kellően, s ami ennél is lényegesebb, hogy ’’ Egregy község emberemlékezet óta önálló, s az önállóság megszüntetése a lakosságra elkedvetlenítőleg hatna ’’. Arra az esetre, ha a képviselőtestület egyhangú elutasítása ellenére mégis egyesítenék a két községet, ennek feltételeit az alábbiakban határozták meg:
- Egregy maradjon Hévízfürdő nagyközség egyik kerülete.
- Az egregyi ügyek viteléről egy helyettes bíró és két elöljáró gondoskodjon, továbbá kellő számú képviselői hely biztosítandó az egregyiek számára.
- A község vagyonát továbbra is külön kezeljék.
- A közös erdőt és legelőt a közbirtokosság által megalakított külön tanács kezelje.
- A község iskolája önállóan működjön a két település teljes összeépüléséig.
Az egregyiek 1926 – ban tehát válaszút elé kerültek. Merre haladjanak tovább? Maradjanak a kitaposott, régi úton, vagy forduljanak a dinamikusan fejlődő Hévízfürdő felé? Melyik tényező bizonyul a vonzóbbnak számukra, az üzleti lehetőségek, vagy az ’’ ősi ’’ szabadság?
Vajda Ákos körjegyző 193O- ban ismét az egyesülést szorgalmazta. Véleménye szerint az egyenként 5OO – 5OO fős kisközségek ( Hévízszentandrás és Egregy ) lakosságának egyesítése biztosíthatná a nagyközségi cím elnyerését. A két község határában már felépült egy vendéglő és egy lakóház, s az összeépülés csupán idő kérdése. Javasolta, hogy az egyesített nagyközséget ’’ Hévízfürdő ’’ névvel illessék, melyen belül Szentandrás, Egregy és Hévízfürdő egy – egy kerületet alkotna, eredeti nevüknek a meghagyásával. Az egregyi testület azonban ismételten elutasította a körjegyző javaslatát, arra hivatkozva, hogy a község nem törpeközség, továbbá még nem épült össze Hévízszentandrással, s az egyesítés nem csökkentené az egyébként is magas adóterheket. A fennálló viszonyokat a képviselők nem tartották alkalmasnak az egyesülésre, ehhez véleményük szerint még nem érkezett el az idő. Az egyesülés ugyan nem valósult meg, de a két település egyre több szállal kapcsolódott egymáshoz. 1928 – ban Egregy belépett a hévízszentandrási tűzoltó kerületbe, mivel nem voltak megfelelő eszközei a tűzoltáshoz.. Az egregyi önkéntes tűzoltóegyesület ugyanis csak egy elavult targoncafecskendővel rendelkezett, s egy estleges tűznél Hévízszentandrásról hozták át a nagyobb teljesítményű kocsifecskendőt.
Az egregyi fiatalok közös leventeszervezetet alkottak a szentandrásiakkal. A leventeegyesületek felállítását a testnevelésről szóló 1921. évi 53. tc. és a végrehajtására kiadott 1924 – es miniszteri utasítás rendelte el. A törvény értelmében minden elemi iskolát végzett., s tovább nem tanuló ifjú 12. életévének betöltésétől 21 éves koráig leventekötelesnek számított. A leventék kötelező kiképzésben részesültek, heti egy alkalommal, s két órás időtartamban. Ilyenkor testgyakorlással, sportolással és katonai előképzéssel foglalkoztak ( alaki gyakorlatok, lövészet, polgári védelmi kiképzés). Lehetőség nyílott a szakköri és kulturális tevékenységre is ( például repülő – modellezés, zenekarban való játszás ). A leventeoktató a legtöbb helyen a tanító volt. Az említett szervezet felállítását az tette szükségessé, hogy a trianoni békeszerződés csak minimális létszámú hadsereg fenntartására adott lehetőséget ( 35 ezer fő ).
Az egregyiek ugyan ragaszkodtak önállóságukhoz, de örültek a növekvő idegenforgalomnak, amelyből maguk is hasznot húztak. Ezért egyre több gondot fordítottak a település csinosítására, az utak fásítására és karbantartására. 1921 – ben hársfákkal ültették be a Hévízszentandrás és Egregy közötti utat. 1928 – ban pedig a teljes községi közmunkát az utak javítására fordították, amit nemcsak a közlekedés biztonságával, hanem a megnövekedett vendégforgalommal indokoltak.
( A szerző történész.)
Vajda Ákos körjegyző 193O- ban ismét az egyesülést szorgalmazta. Véleménye szerint az egyenként 5OO – 5OO fős kisközségek ( Hévízszentandrás és Egregy ) lakosságának egyesítése biztosíthatná a nagyközségi cím elnyerését. A két község határában már felépült egy vendéglő és egy lakóház, s az összeépülés csupán idő kérdése. Javasolta, hogy az egyesített nagyközséget ’’ Hévízfürdő ’’ névvel illessék, melyen belül Szentandrás, Egregy és Hévízfürdő egy – egy kerületet alkotna, eredeti nevüknek a meghagyásával. Az egregyi testület azonban ismételten elutasította a körjegyző javaslatát, arra hivatkozva, hogy a község nem törpeközség, továbbá még nem épült össze Hévízszentandrással, s az egyesítés nem csökkentené az egyébként is magas adóterheket. A fennálló viszonyokat a képviselők nem tartották alkalmasnak az egyesülésre, ehhez véleményük szerint még nem érkezett el az idő. Az egyesülés ugyan nem valósult meg, de a két település egyre több szállal kapcsolódott egymáshoz. 1928 – ban Egregy belépett a hévízszentandrási tűzoltó kerületbe, mivel nem voltak megfelelő eszközei a tűzoltáshoz.. Az egregyi önkéntes tűzoltóegyesület ugyanis csak egy elavult targoncafecskendővel rendelkezett, s egy estleges tűznél Hévízszentandrásról hozták át a nagyobb teljesítményű kocsifecskendőt.
Az egregyi fiatalok közös leventeszervezetet alkottak a szentandrásiakkal. A leventeegyesületek felállítását a testnevelésről szóló 1921. évi 53. tc. és a végrehajtására kiadott 1924 – es miniszteri utasítás rendelte el. A törvény értelmében minden elemi iskolát végzett., s tovább nem tanuló ifjú 12. életévének betöltésétől 21 éves koráig leventekötelesnek számított. A leventék kötelező kiképzésben részesültek, heti egy alkalommal, s két órás időtartamban. Ilyenkor testgyakorlással, sportolással és katonai előképzéssel foglalkoztak ( alaki gyakorlatok, lövészet, polgári védelmi kiképzés). Lehetőség nyílott a szakköri és kulturális tevékenységre is ( például repülő – modellezés, zenekarban való játszás ). A leventeoktató a legtöbb helyen a tanító volt. Az említett szervezet felállítását az tette szükségessé, hogy a trianoni békeszerződés csak minimális létszámú hadsereg fenntartására adott lehetőséget ( 35 ezer fő ).
Az egregyiek ugyan ragaszkodtak önállóságukhoz, de örültek a növekvő idegenforgalomnak, amelyből maguk is hasznot húztak. Ezért egyre több gondot fordítottak a település csinosítására, az utak fásítására és karbantartására. 1921 – ben hársfákkal ültették be a Hévízszentandrás és Egregy közötti utat. 1928 – ban pedig a teljes községi közmunkát az utak javítására fordították, amit nemcsak a közlekedés biztonságával, hanem a megnövekedett vendégforgalommal indokoltak.
( A szerző történész.)
ugrás az oldal tetejére