Válságban a Magyar

Válságban a Magyar
                                    (Papa és a hitel!)
 
Egy kisfiú különösen érdekes dolgot látott, s önön magában feldolgozni nem tudván a sokkot, az apjához rohant, s újságolta, hogy a padtársának I-phone-ja van, pedig az ő apukája is ugyanott dolgozik mint te, és nekem még mobilom sincsen.
Majd apja látván gyermeke sóvárgó tekintetét, összeráncolta homlokát és gondolkodni kezdett. Miután agytekervényeiben kutatván kidobta a gép a frankót, elhatározta, hogy a tegnap tv-ben látott reklám alapján másnap reggel elmegy szabad felhasználású hitelt igényelni, s estére már a gyermeke karjaiban tudhatja az I-phone második kiadását.
Így is történt..
Majd miután délután megérkezett kölke az iskolából, boldogan konstatálta magában, hogy ma végre sikere lesz a gyerkőc szemében.
Hát majdnem így is lett, de miután a gyerek meglátta, hogy a kedvenc kék színe helyett fekete a teló és az csak a padtársának a szoftverfrissített változata, kiverte a dilit.
Látván ezt édesapja, ki sajna csak egy gyári munkás volt, újfent elgondolkodott, hogy mit is rontott el.
Pár órával később rekeszes sörbe fojtva bánatát a TV előtt búslakodva, ücsörögve és bagózva, a „parasztvásznon” (hiteles LCD TV) jótékony hatásainak következtében hitelkártya igénylésre adta a fejét egy másik banknál.
Reggel meglépte mit kért tőle a „nagytesó” a TV-ben, majd munkából hazafelé megvette az I-phon 2-t. S szerencsére ez a nap egybe is esett gyermeke 8. születésnapjával.
Hazaérve felesége ráncolt homlokába botlott először, majd nyugtatván magát, hogy ezt a képet sokáig nem kell néznie, s az esti kocsmázás jótékony hatásának következtében, lehet, hogy törli is a belső memóriából, tüstént rosszkedvűnek látszó gyermekéhez rohant.
Fiam! Boldog születésnapot!
A lurkó látván az új csomagot, s mit sem sejtve, hogy az előző mobil anyja karjaiban landolt, kibontott azt.
De apa ez csak egy világoskék I-phone 2-es, s hamarosan jön a következő kiadás, miért nem vártad meg azt?
Édesapja agyát ekkor elöntötte a vér, s némi üveg pálinkával történő azonnali öblögetés után, depressziós tüneteket produkálva leült a képernyő elé..
Majd tompult agyába bevésődött az újabb megoldás képe. Mi nem volt más, mint egy újabb gyermeke boldogságának útjából köveket elgörgető kihagyhatatlan lehetőség. 
S így másnap a kapott hitelkártyával felvette a „B” hitelt, s megvette az I-phone következő kiadását.
Bár gondolkodott rajta, hogy gyermekének adja, de győzött édesanyja szokásos realitás érzéke és a teló a 12 éves kollégista hugi heti szeretetcsomagjában kötött ki ajándékként, kinek persze szinte nem volt rá szüksége, mert 1 hónappal ezelőtt 12 havi részletre 15e Ft/hó-ra édesanyjától kapott egyet.
Ekkor másnap az édesapát kirúgták, majd egy hónap elteltével, mire megérkezett az első nagyokos halasztott törlesztés nem tudták kifizetni. Majd következő hónapban a „C” hitelhez folyamodtak. Aztán a 3. hónap elején csengetni kellett volna az „A” hitelt, majd a 4. Hónapban a „B”-t, s ötödikben a „C-t amit persze nem tudtak.
Így az okos pénzintézet kitalálta, hogy vegyenek jelzálog hitelt a házra s abból vissza tudják fizetni előző hiteleiket.
Működött ez úgy 1 hónapig, mikor is a szokás szerint hozzánk már oly sokszor begyűrűző gazdasági válság hatásának végeredményeképpen az anyát is eltanácsolták.
Mindezek után 6 hónappal az első I-phone megvásárlása után, kopogtatott egy úr, ki közölte, hogy mivel nem tudnak mit beterhelni két hónap múlva el lehet menni..
Így ezek után miután a szülők nem kaptak állást, a gyermekek meg nem voltak munkaképesek, mindnyájan az utcára kerültek.
Majd apuka egy kivételesen józan pillanatában eszébe jutott, hogy ő tehet mindenről, s pár nap vergődés után felakasztotta magát a lámpavasra..
 
 
Tanulság:
Az elbizakodottság jelen esetben önpusztításhoz vezetett.  A TV pedig az egyik leggyilkosabb fegyver, mely megfertőzvén a befolyásolható akaratgyenge birkák elméjét a végbe taszítja őket. Majd fűszerként, csak egy kis adaléknak a végére. Nyújtózkodjunk addig, amíg a takarónk ér, s ne dőljünk be a sok baromságnak, ami tudatosan a médián keresztül az elménket hivatott mérgezni, s a legtöbb esetben elhiteti velünk, hogy úgy leszünk egyéniségek és mások, ha közben ugyanolyan retardálttá válunk, mint a többi agyamputált sorstársunk..