Memoárok hétköznapjaimból..
hozzáadva: 2011.08.23 11:32szerző: Bruce_Seven
Sokak sok helyen dolgoznak, de vannak helyek, amik mindenen túl tesznek. ;) Helyek, hol poén az élet, kollégák, akikkel megéri együtt dolgozni!
TOP SECRET!
"Kizárólag belső használatra! "
Megbeszélés Csörtetőnénél, 110713! The Day itself!
(Betegbeemelő, bálnakimentő, strandgondnok napoztató, teherlift, vagy székes csörlő. Persze a teljesség igénye nélkül, hogy a „legelmésebb” elképzeléseket említsem..)
Jelentés a betegbeemelős, önmagában eredményt nem hozó 40 perces elbeszélgetésről. Mely alkalom tökéletesen tanúsította Csutka úr akarnokságát önnön véleménye melletti kitartó harcolási szándékát. Miszerint csakis az ő hangja csendülhet fel, megtörvén a cseppet sem halk kommunikációk dobhártya rezegtető zümmögését, mit lassan, de biztosan minden alkalommal elhalkít az eszme. Egy eszme mely szerint „csakis az én véleményem lehet mérvadó vallás”-ba lehetne legmegfelelőbben beékelni némi favágó baltával. S még nem is beszéltünk az úr erősen fókuszáló rubinvörös tekintetéről, mely lehetőségeihez mérten, örömmel égetett volna belém víznyelő méretű lyukakat az előzőekben általa sérelmezett, láthatólag lélekben is elszenvedett, újfent valós tényeket felszínre hozó munkaigénylő tartalmának memorizálásából adódóan.
Sorszám úr, mint mindig elkésett. Bár tudva lévén, hogy eme szokását mások is ismervén, némi kínos poén kútba dobási kísérletével próbálta menteni helyzetét, azt, amit már nem lehetett.
Betérvén az irodába, némi tereprendezési munkálat után tollat ragadtunk. Persze többször, mondhatni ötször, mert az első négy próbálkozás alkalmával sehogy sem sikerült munkára bírni az iroda korhű jellegéhez korban is passzoló tollacskákat.
A probléma felvázolása után tudatosult bennem, hogy rajtam kívül senkinek sincs fogalma, sem az üzleti tervről, sem az abban található összegről, sem pedig arról, hogy most akkor plusz egy új „gépezetet” szeretnénk egy harmadik helyre telepíteni, vagy a már hónapok óta nem üzemelő, az éppen „megbeszélni” próbált panaszlevél tárgyát képező megfuckott, némi szépítőkúrás vegykezelésen átesett vackot akarjuk kiváltani.
Tehát miután megállapítást nyert, hogy ezek szerint mindenki más céllal érkezett a megbeszélésre és persze Icsabibá is számtalanszor benyögte, hogy nálunk minden a törvényi előírások szerint működik, és azt is megemlítette, hogy kevesen vannak, Csörtetőné agytekervényeiben összeállt a szomorú kép. S bemondta, hogy akkor Számsor úr szóbeli próbálkozásai alapján kudarcba fulladt gondolatait kéne vitára vinni. Túlkiabálván Csutka úr többperces monológját bedobta a mentőövet és felvetette, hogy a fürdőre kettő, de inkább három, na jó kettő, vagy most három.. Tudjátok mit, kettő kerekesszék beszerzését szorgalmaznám a beruházási osztályon keresztül, ami legyen fürdetőképes, összecsukható, teflonbevonatú és mellesleg keskeny, hogy véletlenül se férjenek bele a 80kg feletti mozgássérültek, kiknek körében köztudottan jellemző az atletikus, kisportolt és az aktuális divathullám hatásai által csontsovánnyá hánytatott testalkat.
Mint látjuk csupa-csupa határozott, sziklaszilárd személyiségképpel és döntési magabiztossággal megáldott egyén áll éppen egymással szembe..
És akkor Sorszám úr felskiccelte a leginkább platós bányacsillére hajazó, nyomokban fogaskerekűt mintázó, csörlővel emelhető horgászstégre hasonlító, akár még napozó ágyat is elbíró, gyermekkori álmait kifejező alkalmatosságot. Melyre szerinte, szükség esetén pecabottal is elhelyezkedni képes tőfürdő alkalmazottak, fehér műanyag kerti széken várva fogják önerőből ráemelni a partra vetett bálnákkal megegyező méretű, magatehetetlen félhalott mozgássérülteket.
Ezen ötlet talonban tartásának reményében Csörtetőné kimondta a tutit. Persze csak azután, hogy Icsabibá újfent megemlítette, hogy náluk minden a törvényi előírásoknak megfelelően működik és még mindig nincsenek elegen. Bár akkor a többiek arcán kiült a kétely, s magukban arcukról olvasván konstatálhatták, hogy pedig ők ezen beszélgetés végezte után sem lesznek ott többen. S miután Csutka úr említést tett róla, hogy hónap közepétől újra üzemképes lesz a rokilift és megpróbálta elménkbe vésni, hogy az csak pár hete ment tönkre, s begyűjtötte a gyermeki hiszékenység jeleinek sanda pillantások formájában kibontakozó sortűzét, felvetette, hogy foglaljuk írásba, hogy a gép csak 11.06.15.-e óta nem végzi rendesen a dolgát. Miután sikerült meggyőznünk, hogy mit sem tudunk a polgármesteri hivatalnak címzett levél keletkezéséről, beletörődött, hogy az intézetünk által többszöri kérésre sem megválaszolt levél megszületésének idő által fedte homálya végett ezt az elmés gondolatot is ki kell húznunk az eddigi válaszlevélnek szánt, még mindig szűz hófehér A4-es lapunkról.
Majd Számsor úr távozni kényszerült. Ez felvethette Csutka úrban a gondolatot, hogy minden OK, ha azt a beruházás megoldja kisétált az ajtón. Persze visszatért, baljós tekintete áruló jelként tündökölt arcán, hogy valami baj van. Baj nem volt, csak éppen mindent, amit magával hozott ott hagyott az irodában, s félelme által vezérelve, hogy azok akár „A” székből a nap folyamán „B” székbe is vándorolhatnak felmarkolta kellékei, s elszelelt. Ez idő tájt Icsabibá is belegondolt, ideje érvényre juttatni percek óta burjánzó távozási szándékát, felállt és kisétált az ajtón. Így hát mindhárom versenyző elhagyta az irodát, s megállapították, hogy Csörtetőné nélkülük is képes megválaszolni a panaszlevelet, méghozzá teljesen egyedül..
Ezért zárszóként én megbeszéltem Csörtetőnével, hogy részünkről minden üzleti tervben szereplő kezdeményezés támogathatónak minősül, csak azért a biztonság kedvéért szeretnénk némi konkrétumot kihámoztatni mások által a saját elképzeléseikkel kapcsolatban. Mert nem szeretnénk WC ülőke helyett kerti traktort vásárolni a beteghordóknak..
„Ezúton kérem felettesemet, hogy a lehetőségekhez mérten, néha én is részt vehessek a részben hozzánk is tartozó intézeti megbeszéléseken, koordinációkon, meeting-eken! Ugyanis szeretem a viccet, bírom a poént, és a kabarét is imádom.
S mint tudjuk, a legjobb csattanókat az élet szolgáltatja. Nem kis élmény részt venni magának a viccnek a keletkezésében, mely bár olykor lehet siralmas, néha szánalmas, de persze ugyanakkor üdítő és roppant szórakoztató is egyben.”
A fentiekből adódóan javaslom az intézményi történések napi szintű „regénybe” foglalását, kiadatását, mert hiszem, hogy az egy totális bestselleré válna, mely egyaránt hű tükörképe lenne a tökéletes hozzáértésnek, szakmaiságnak és az őszinte odaadásnak! „Na jó, mindez csak poén volt. Szigorúan poén!”
Br.7
"Kizárólag belső használatra! "
Megbeszélés Csörtetőnénél, 110713! The Day itself!
(Betegbeemelő, bálnakimentő, strandgondnok napoztató, teherlift, vagy székes csörlő. Persze a teljesség igénye nélkül, hogy a „legelmésebb” elképzeléseket említsem..)
Jelentés a betegbeemelős, önmagában eredményt nem hozó 40 perces elbeszélgetésről. Mely alkalom tökéletesen tanúsította Csutka úr akarnokságát önnön véleménye melletti kitartó harcolási szándékát. Miszerint csakis az ő hangja csendülhet fel, megtörvén a cseppet sem halk kommunikációk dobhártya rezegtető zümmögését, mit lassan, de biztosan minden alkalommal elhalkít az eszme. Egy eszme mely szerint „csakis az én véleményem lehet mérvadó vallás”-ba lehetne legmegfelelőbben beékelni némi favágó baltával. S még nem is beszéltünk az úr erősen fókuszáló rubinvörös tekintetéről, mely lehetőségeihez mérten, örömmel égetett volna belém víznyelő méretű lyukakat az előzőekben általa sérelmezett, láthatólag lélekben is elszenvedett, újfent valós tényeket felszínre hozó munkaigénylő tartalmának memorizálásából adódóan.
Sorszám úr, mint mindig elkésett. Bár tudva lévén, hogy eme szokását mások is ismervén, némi kínos poén kútba dobási kísérletével próbálta menteni helyzetét, azt, amit már nem lehetett.
Betérvén az irodába, némi tereprendezési munkálat után tollat ragadtunk. Persze többször, mondhatni ötször, mert az első négy próbálkozás alkalmával sehogy sem sikerült munkára bírni az iroda korhű jellegéhez korban is passzoló tollacskákat.
A probléma felvázolása után tudatosult bennem, hogy rajtam kívül senkinek sincs fogalma, sem az üzleti tervről, sem az abban található összegről, sem pedig arról, hogy most akkor plusz egy új „gépezetet” szeretnénk egy harmadik helyre telepíteni, vagy a már hónapok óta nem üzemelő, az éppen „megbeszélni” próbált panaszlevél tárgyát képező megfuckott, némi szépítőkúrás vegykezelésen átesett vackot akarjuk kiváltani.
Tehát miután megállapítást nyert, hogy ezek szerint mindenki más céllal érkezett a megbeszélésre és persze Icsabibá is számtalanszor benyögte, hogy nálunk minden a törvényi előírások szerint működik, és azt is megemlítette, hogy kevesen vannak, Csörtetőné agytekervényeiben összeállt a szomorú kép. S bemondta, hogy akkor Számsor úr szóbeli próbálkozásai alapján kudarcba fulladt gondolatait kéne vitára vinni. Túlkiabálván Csutka úr többperces monológját bedobta a mentőövet és felvetette, hogy a fürdőre kettő, de inkább három, na jó kettő, vagy most három.. Tudjátok mit, kettő kerekesszék beszerzését szorgalmaznám a beruházási osztályon keresztül, ami legyen fürdetőképes, összecsukható, teflonbevonatú és mellesleg keskeny, hogy véletlenül se férjenek bele a 80kg feletti mozgássérültek, kiknek körében köztudottan jellemző az atletikus, kisportolt és az aktuális divathullám hatásai által csontsovánnyá hánytatott testalkat.
Mint látjuk csupa-csupa határozott, sziklaszilárd személyiségképpel és döntési magabiztossággal megáldott egyén áll éppen egymással szembe..
És akkor Sorszám úr felskiccelte a leginkább platós bányacsillére hajazó, nyomokban fogaskerekűt mintázó, csörlővel emelhető horgászstégre hasonlító, akár még napozó ágyat is elbíró, gyermekkori álmait kifejező alkalmatosságot. Melyre szerinte, szükség esetén pecabottal is elhelyezkedni képes tőfürdő alkalmazottak, fehér műanyag kerti széken várva fogják önerőből ráemelni a partra vetett bálnákkal megegyező méretű, magatehetetlen félhalott mozgássérülteket.
Ezen ötlet talonban tartásának reményében Csörtetőné kimondta a tutit. Persze csak azután, hogy Icsabibá újfent megemlítette, hogy náluk minden a törvényi előírásoknak megfelelően működik és még mindig nincsenek elegen. Bár akkor a többiek arcán kiült a kétely, s magukban arcukról olvasván konstatálhatták, hogy pedig ők ezen beszélgetés végezte után sem lesznek ott többen. S miután Csutka úr említést tett róla, hogy hónap közepétől újra üzemképes lesz a rokilift és megpróbálta elménkbe vésni, hogy az csak pár hete ment tönkre, s begyűjtötte a gyermeki hiszékenység jeleinek sanda pillantások formájában kibontakozó sortűzét, felvetette, hogy foglaljuk írásba, hogy a gép csak 11.06.15.-e óta nem végzi rendesen a dolgát. Miután sikerült meggyőznünk, hogy mit sem tudunk a polgármesteri hivatalnak címzett levél keletkezéséről, beletörődött, hogy az intézetünk által többszöri kérésre sem megválaszolt levél megszületésének idő által fedte homálya végett ezt az elmés gondolatot is ki kell húznunk az eddigi válaszlevélnek szánt, még mindig szűz hófehér A4-es lapunkról.
Majd Számsor úr távozni kényszerült. Ez felvethette Csutka úrban a gondolatot, hogy minden OK, ha azt a beruházás megoldja kisétált az ajtón. Persze visszatért, baljós tekintete áruló jelként tündökölt arcán, hogy valami baj van. Baj nem volt, csak éppen mindent, amit magával hozott ott hagyott az irodában, s félelme által vezérelve, hogy azok akár „A” székből a nap folyamán „B” székbe is vándorolhatnak felmarkolta kellékei, s elszelelt. Ez idő tájt Icsabibá is belegondolt, ideje érvényre juttatni percek óta burjánzó távozási szándékát, felállt és kisétált az ajtón. Így hát mindhárom versenyző elhagyta az irodát, s megállapították, hogy Csörtetőné nélkülük is képes megválaszolni a panaszlevelet, méghozzá teljesen egyedül..
Ezért zárszóként én megbeszéltem Csörtetőnével, hogy részünkről minden üzleti tervben szereplő kezdeményezés támogathatónak minősül, csak azért a biztonság kedvéért szeretnénk némi konkrétumot kihámoztatni mások által a saját elképzeléseikkel kapcsolatban. Mert nem szeretnénk WC ülőke helyett kerti traktort vásárolni a beteghordóknak..
„Ezúton kérem felettesemet, hogy a lehetőségekhez mérten, néha én is részt vehessek a részben hozzánk is tartozó intézeti megbeszéléseken, koordinációkon, meeting-eken! Ugyanis szeretem a viccet, bírom a poént, és a kabarét is imádom.
S mint tudjuk, a legjobb csattanókat az élet szolgáltatja. Nem kis élmény részt venni magának a viccnek a keletkezésében, mely bár olykor lehet siralmas, néha szánalmas, de persze ugyanakkor üdítő és roppant szórakoztató is egyben.”
A fentiekből adódóan javaslom az intézményi történések napi szintű „regénybe” foglalását, kiadatását, mert hiszem, hogy az egy totális bestselleré válna, mely egyaránt hű tükörképe lenne a tökéletes hozzáértésnek, szakmaiságnak és az őszinte odaadásnak! „Na jó, mindez csak poén volt. Szigorúan poén!”
Br.7
ugrás az oldal tetejére