Beskatulyázás, diszkrimináció, tudatos félrenevelés a Magyar iskolákban
hozzáadva: 2012.11.10 11:48szerző: Bruce_Seven
Anomáliák, igazságtalanság, meg nem értett gyermekek, rossz osztályzatok, családi viták, a tehetséges fiatalok elkallódása, negatív életutak, tragédiák.. Belegondolt már valaki ezen jelenségek valódi okába? Meglátásom szerint, többek közt részben az alább felvázoltak is felelősek mindezért.
Sziasztok!
„Hát.. Tegnap fürdés közben rájöttem valamire. Bár ez számomra eddig is egyértelmű lehetett volna..”
„Hát.. Tegnap fürdés közben rájöttem valamire. Bár ez számomra eddig is egyértelmű lehetett volna..”
Ugye mindenki emlékszik még rá a 80-as évekből, hogy az áltsuliban melyik osztálytárs milyen jegyeket kapott és kinek mik voltak a szüleik, azok milyen pozíciót töltöttek be az akkori "társadalomban"-nak hazudott bujtatott diktatúrában?!
Belegondoltatok, hogy a kitűnő tanulók szülei, pártitkárok, vagy régi párttitkárok gyerekei, igazgatók, vezetők, "felelős" pozícióban lévő egyének, politikusok, katonatisztek, egyetemi tanárok, stb. voltak? A 4-es és átlag feletti tanulók szülei középvezetők, középiskolai tanárok, vagy vállalkozók voltak? A 3-as tanulók szülei pénztárosok, titkárnők, bolti eladók, tanároknak nem nyaló középosztályból származók, takarítónők, büfésnénik, felszolgálók, szakácsok, irodában eldugott munkások, stb. voltak?! És a 3-as átlag alattiak szülei mind a szakmunkások köreikből kerültek ki! Kettessel meg az osztály kitaszító és már a gyermekkorban ellenséges vérmérsékletűre, furkálódó természetűre formált diákjai által perifériára szorult egyéneket "jutalmazták"? Esetleg azokat a jobb sorsra érdemes diákokat, akiknek volt önálló véleményük és a mesterségesen idiótának nevelt közösség "irányított akarata" ellen szót mertek nyilvánosan emelni egy adott közösségi színtéren? Na ugye! Ez nem lehetett véletlen! Jó-jó, tudom-tudom, mindig volt egy kivétel, amivel lehetett bizonyítani a dolgok ellenkezőjét.. És ez sajnos ma sincs másként! Semmi racionalitás nincs abban, hogy pl. egy asztalos gyermek agya 3-as jegynél nem tud jobban teljesíteni, és egy lektor gyermeke nem tud 5-ösnél rosszabbat, mert, hát Ő az apja/anyja szorgalmát, rátermettségét, szépségét, „szolgalelkűségét”, és kreativitását örökölte.. Pechükre a genetika és az örökléstan tudománya minderre rácáfol. Mint látható, már itt megkezdődik a gyermekek tudatos beskatulyázása, gondolatviláguknak az eltorzítása. Mert ugye, mint tudjuk, sajnos legtöbbünk felfelé nyal, lefelé rúg, s nem jön rá arra, hogy egész életében cipőtalpak veszik körül, s néha az a láb billenti fenékbe, melyet ő már felrúgott, s most éppen azt nyalja.. Gyermekeink tudatos iskolán belüli félreneveléséhez visszakanyarodva, idővel így lesz (Sajnos már van!) társadalmunknak sík idiótákból álló vezető rétege. Ezen egyének pozíciójukat bebetonozván, évszázadokon át képesek lesznek eltaposni a tehetséget, az emberi jóságot, az önzetlen segítséget, a családot, mint intézményt, s ahhoz már tökéletesen érteni fognak, hogy gátját szabják minden irányú fejlődésnek. Mindez alatt, szépen az időközben felnőtté vált gyermekek, akik még nem őrültek bele a totális diszkriminációba, életterük totális elvételébe, lehetőségeik beszűkítésébe, vezetőink örömére elvándorolnak. A többiek elváltak, drogosok, tolvajok, gyilkosok, majd idővel öngyilkosok lesznek.. S minden megy tovább a „megszokott” kerékvágásban, amíg mi magunk sem teszünk rendet saját fejeinkben.
Ha kinyitjuk jobban a szemünket, láthatjuk, hogy már az általános iskolában szűrik az embert, figyelik szellemiségét. A mai demokratikusnak hazudott társadalomra veszélyt jelentő, hivatalosan hiperaktívnak és kezelhetetlennek, többiek fejlődését gátlónak bélyegzett diákot, a legjobb akarata/szorgalma ellenére is olyan jegyekkel, minősítésekkel jutalmazzák, melyek biztos garanciául szolgálnak egy másik további intézménybe/középiskolába jutáshoz, ahol az ottani, tanárok által nem kezelt, vagy direkt fenntartott morál következtében, a tehetsége biztosan elkallódik.
Belegondolt már valaki, hogy az a preferált diák, aki beáll a sorba, minden vele közölt tartalmat tényként kezel, kérdéseket fel nem téve tekinti azok tartalmát valósnak, vajon ténylegesen milyen értelmi szinten lehet? Hát igen, sajnos jól gondolják. Pontosan olyan szinten, ami tökéletesen beleillik a mai neoliberalista, komcsi-bolsevista, szexuálisan eltorzult, téves értékrendeket valló, kötelezően követendő világképbe. A pedagógusok nem preferálják azokat a diákokat, akikkel van munka. Értem ez alatt azt, hogy az a jó diák, aki csendes, vagy csendes és tanul, önnön szorgalomból szállítja a versenyeredményeket, magyarán szólva kényelmes, mert valójában nincs vele munka. Pedig, a pedagógusi szakmát gyakorló emberek pont arra lennének hivatottak, hogy felébresszék gyermekeinkben a szunnyadó tehetséget, érdeklődővé tegyék őket a tananyag iránt, megtalálják azon pontokat, melyek fogódzóként szolgálnak számukra a további tehetséggondozáshoz. Felnevelvén így egy olyan gyermeket, aki felnőtt korában valóban hozzáértéssel, gyermeki érdeklődéssel, szorgalommal és hazaszeretettel fogja művelni szakmáját, majd válik íj módon építő részévé a mindenkori Magyar társadalomnak.
Félreértés ne essék! Én szintén pedagógusként nem kollektíven a tanár társadalom ellen szólok. Pusztán azon kollégákat helyezem célkeresztbe, akik maguk is a leírt folyamat szerves részét képezik. Szakmájukhoz nem értvén, a hivatástudat teljes hiányában rontják a levegőt, nevelik félre gyermekeink százezreit. Mert ők tévedésből a saját magukban felgyülemlett feszültségtől az érdeklődő ártatlan gyermeki lélek tönkretételével, s annak negatív irányba való tolásával szabadulnak meg. Bizonyos szellemi képességek hiányában, frusztrációtól gyötörve, önnön környezetüktől pszichózisban élve, próbálnak érvényt szerezni saját torz gondolataiknak, melyek valós eredetét észre nem véve, soha nem fognak rájönni, hogy azok valójában belőlük fakadnak..
Br.7
Belegondoltatok, hogy a kitűnő tanulók szülei, pártitkárok, vagy régi párttitkárok gyerekei, igazgatók, vezetők, "felelős" pozícióban lévő egyének, politikusok, katonatisztek, egyetemi tanárok, stb. voltak? A 4-es és átlag feletti tanulók szülei középvezetők, középiskolai tanárok, vagy vállalkozók voltak? A 3-as tanulók szülei pénztárosok, titkárnők, bolti eladók, tanároknak nem nyaló középosztályból származók, takarítónők, büfésnénik, felszolgálók, szakácsok, irodában eldugott munkások, stb. voltak?! És a 3-as átlag alattiak szülei mind a szakmunkások köreikből kerültek ki! Kettessel meg az osztály kitaszító és már a gyermekkorban ellenséges vérmérsékletűre, furkálódó természetűre formált diákjai által perifériára szorult egyéneket "jutalmazták"? Esetleg azokat a jobb sorsra érdemes diákokat, akiknek volt önálló véleményük és a mesterségesen idiótának nevelt közösség "irányított akarata" ellen szót mertek nyilvánosan emelni egy adott közösségi színtéren? Na ugye! Ez nem lehetett véletlen! Jó-jó, tudom-tudom, mindig volt egy kivétel, amivel lehetett bizonyítani a dolgok ellenkezőjét.. És ez sajnos ma sincs másként! Semmi racionalitás nincs abban, hogy pl. egy asztalos gyermek agya 3-as jegynél nem tud jobban teljesíteni, és egy lektor gyermeke nem tud 5-ösnél rosszabbat, mert, hát Ő az apja/anyja szorgalmát, rátermettségét, szépségét, „szolgalelkűségét”, és kreativitását örökölte.. Pechükre a genetika és az örökléstan tudománya minderre rácáfol. Mint látható, már itt megkezdődik a gyermekek tudatos beskatulyázása, gondolatviláguknak az eltorzítása. Mert ugye, mint tudjuk, sajnos legtöbbünk felfelé nyal, lefelé rúg, s nem jön rá arra, hogy egész életében cipőtalpak veszik körül, s néha az a láb billenti fenékbe, melyet ő már felrúgott, s most éppen azt nyalja.. Gyermekeink tudatos iskolán belüli félreneveléséhez visszakanyarodva, idővel így lesz (Sajnos már van!) társadalmunknak sík idiótákból álló vezető rétege. Ezen egyének pozíciójukat bebetonozván, évszázadokon át képesek lesznek eltaposni a tehetséget, az emberi jóságot, az önzetlen segítséget, a családot, mint intézményt, s ahhoz már tökéletesen érteni fognak, hogy gátját szabják minden irányú fejlődésnek. Mindez alatt, szépen az időközben felnőtté vált gyermekek, akik még nem őrültek bele a totális diszkriminációba, életterük totális elvételébe, lehetőségeik beszűkítésébe, vezetőink örömére elvándorolnak. A többiek elváltak, drogosok, tolvajok, gyilkosok, majd idővel öngyilkosok lesznek.. S minden megy tovább a „megszokott” kerékvágásban, amíg mi magunk sem teszünk rendet saját fejeinkben.
Ha kinyitjuk jobban a szemünket, láthatjuk, hogy már az általános iskolában szűrik az embert, figyelik szellemiségét. A mai demokratikusnak hazudott társadalomra veszélyt jelentő, hivatalosan hiperaktívnak és kezelhetetlennek, többiek fejlődését gátlónak bélyegzett diákot, a legjobb akarata/szorgalma ellenére is olyan jegyekkel, minősítésekkel jutalmazzák, melyek biztos garanciául szolgálnak egy másik további intézménybe/középiskolába jutáshoz, ahol az ottani, tanárok által nem kezelt, vagy direkt fenntartott morál következtében, a tehetsége biztosan elkallódik.
Belegondolt már valaki, hogy az a preferált diák, aki beáll a sorba, minden vele közölt tartalmat tényként kezel, kérdéseket fel nem téve tekinti azok tartalmát valósnak, vajon ténylegesen milyen értelmi szinten lehet? Hát igen, sajnos jól gondolják. Pontosan olyan szinten, ami tökéletesen beleillik a mai neoliberalista, komcsi-bolsevista, szexuálisan eltorzult, téves értékrendeket valló, kötelezően követendő világképbe. A pedagógusok nem preferálják azokat a diákokat, akikkel van munka. Értem ez alatt azt, hogy az a jó diák, aki csendes, vagy csendes és tanul, önnön szorgalomból szállítja a versenyeredményeket, magyarán szólva kényelmes, mert valójában nincs vele munka. Pedig, a pedagógusi szakmát gyakorló emberek pont arra lennének hivatottak, hogy felébresszék gyermekeinkben a szunnyadó tehetséget, érdeklődővé tegyék őket a tananyag iránt, megtalálják azon pontokat, melyek fogódzóként szolgálnak számukra a további tehetséggondozáshoz. Felnevelvén így egy olyan gyermeket, aki felnőtt korában valóban hozzáértéssel, gyermeki érdeklődéssel, szorgalommal és hazaszeretettel fogja művelni szakmáját, majd válik íj módon építő részévé a mindenkori Magyar társadalomnak.
Félreértés ne essék! Én szintén pedagógusként nem kollektíven a tanár társadalom ellen szólok. Pusztán azon kollégákat helyezem célkeresztbe, akik maguk is a leírt folyamat szerves részét képezik. Szakmájukhoz nem értvén, a hivatástudat teljes hiányában rontják a levegőt, nevelik félre gyermekeink százezreit. Mert ők tévedésből a saját magukban felgyülemlett feszültségtől az érdeklődő ártatlan gyermeki lélek tönkretételével, s annak negatív irányba való tolásával szabadulnak meg. Bizonyos szellemi képességek hiányában, frusztrációtól gyötörve, önnön környezetüktől pszichózisban élve, próbálnak érvényt szerezni saját torz gondolataiknak, melyek valós eredetét észre nem véve, soha nem fognak rájönni, hogy azok valójában belőlük fakadnak..
Br.7
ugrás az oldal tetejére